A megbízás így szólt: egy konyhát kell építeni egy 3,44 m hosszú, 1,96 m széles helyiségbe – nagy ablakkal, üveg tolóajtóval. Koncepció: A szekrények a padlótól a mennyezetig érnek, van egy munkalap, egy mosogató és egy csepegtető. Ma már a legtöbb lakásban és házban alapfelszereltségnek számít az ilyen típusú konyha. De majdnem 100 évvel ezelőtt az ötlet teljesen új volt. Feltalálója a bécsi Margarete Schütte-Lihotzky volt, az első női építészek egyike.

 

Fiatal nőként Ernst Maytől, Frankfurt am Main város építési osztályának vezetőjétől kapta a megbízást. May új lakótelepeket építtetett az első világháború utáni lakáshiány leküzdésére. Az új lakásokba kellett egy konyha, ami kis helyet foglalt és megkönnyítette az emberek mindennapjait. 1926-ban Schütte-Lihotzky bemutatta koncepcióját, amely „frankfurti konyha” néven vált híressé.

 

Az új konyhából rövid idő alatt rengeteg készült, mert a fix méretek miatt az egyes részeit iparilag is le lehetett gyártani. Külföldön is nagyon sikeres volt: a francia munkaügyi miniszter is rendelt belőle 260 ezer darabot. Schütte-Lihotzky számára fontos volt, hogy a „Frankfurti Konyha” megkönnyítse a nőknek a házimunkát. May a „nő építette a nők számára” szavakkal népszerűsítette találmányát. A koncepció azonban kritikát is kiváltott: csak a nőket kötné jobban a tűzhelyhez – hangzott el.

 

Ez a kritika azonban valószínűleg nem állja meg a helyét: Margarete Schütte-Lihotzky nemcsak építész volt, hanem politikailag is aktív: kommunistaként a nemzetiszocialisták ellen harcolt, akik később letartóztatták. Egész életében a békéért és a nők jogaiért kampányolt, mígnem 2000-ben, 100 éves korában szülővárosában, Bécsben meg nem halt. Egy késői interjúban egyszer azt mondta: "Ha tudtam volna, hogy életem hátralévő részében erről az átkozott konyháról kell beszélnem, soha nem építettem volna meg!"

 

A cikk forrása, hangfelvétel, szógyűjtemény, feladatok (Deutsche Welle)